A hold jőtt el
hozzánk ...


A Hold a lélek otthona a szimbólumok világában.

Ezt mondják a Balinéz asszonyok, mikor elkezdődik a havi vérzésük. Tőlük térben nem sokkal távolabb az Ausztrál őslakosok Szivárványkígyója például az árapály, a Hold, az évszakok - és a havi vérzés ciklusának és harmóniába rendezésének is felelőse, mely egyensúly az alapja a termékenységnek is.


Az árapály jelenség a legszembetűnőbb a szemünk láttára huszonnyolc naponként megtelő és elfogyó Hold életünk megannyi területének egyikére gyakorolt mágikus, mégis rendkívül látványos hatására.


A várandós nők testi kiteljesedése is csodálatosan hasonlatos a Hold-anyánk égi megnyilvánulásaihoz.


A Hold a lélek otthona a szimbólumok világában. Szorosan hozzá tartozó fogalmak: ősbizalom, az egészségbe, a termékenységbe, a változások által hozott fejlődésbe vetett hit.

Őseink misztikus világában – mikor az Ember még együtt élt a természettel – ezért is alakult úgy, hogy a Holdat női Istenségként, míg a Napot férfi Istenségként személyesítették meg. A Maják szerint KinichAhau a Napisten, míg az ő felesége a Hold istennő, IxChel volt. Hozzá tartozik a gyógyítás, a vízi élet, a varázslás és a kézügyesség, de hozzá tartozik még a termékenység, szaporodás, valamint a halál is, valamint, a mindent elnyelő áradás, mely szintén Hold-jellegű, azaz luneáris szimbólum.


Így szintén a római mitológiában Luna, míg a görög mitológiában Szeléné Istennőket is hagyományosan a termékenységgel, a természeti ciklusokkal, a nőiséggel kötötték össze. Az antik kultúrák a menstruációnak is úgy adtak nevet, hogy a szó magában foglalja a holdhónap elnevezését (görögül: men, latinul: menses).

Nekünk, Magyaroknak máig élő a Hold-anyaság ereje.


Csodaszarvasunk és az őt követő testvérpár által felajzott íj szimbóluma – mely a Hold-anya égi képének mása – együtt adja a női erő származásának és elképesztő hatalmának forrását. Talán ezért is hívjuk még ma is a termőföldünk méretét meghatározó mértékegységet holdnak.


De Afrodité és Diana is, sőt az ógörög Io is az íjász-hagyományok női képviselői.


A Sarlós Boldogasszony számunkra, Magyarok számára azonban a mai napig megőrzi a Nő, a Hold és a termékenység elválaszthatatlan szimbólumát, Mária ábrázolásainknál a talpánál ragyogó sarló alak minden kegyhelyen emlékeztet erre.

A menstruáció egyfajta időminőséget is jelent: ami az évszakok körforgásában a téllel, a Hold járásában az Újholddal hozható párhuzamba, vagyis a lassulással, a visszavonulással, a megpihenéssel, energiáink megújításával.


Ehhez az is kell, hogy kicsit jobban odafigyeljünk arra, mit is kíván ilyenkor a testünk: ha megengedünk magunknak egy kicsit lassabb tempót, akkor ezt szervezetünk is meghálálja.


A Női szervezet tudja, mikor kezdődik és mikor hal meg valami, s e ciklusok pontos időintervallumok szerint ismétlődnek – egyéni tempónk alapján, ami nem biztos, hogy huszonnyolc nap. Lehet több is, kevesebb is, lényege a rendszeresség.


A menstruáció: önfeladás, odaadás, elengedés, ritmus, nőiség. Fizikai kifejeződése az életenergia szabad áramlásának.


Önbizalom, bátorság és felszabadultság kell ahhoz, hogy az asszonyi lét ősi, természetes ciklusai szerint élhessünk boldog, termékeny, kiegyensúlyozott életet.


Az ösztöneikben, érzelmi életükben kiegyensúlyozott, az élet természetes ritmusával együtt élő Nők menstruációja rendszeres. A Nő alkotó lény, aki otthonában és munkahelyén egyaránt helytáll. Gyermekeknek ad életet, párjának biztos hátteret, harmonikus körülményeket teremt, gondozza hozzátartozóit. Minden változásra, váratlan helyzetre kreatív, életigenlő választ ad.